Nem vagyok az a halogatós típus.
Írtam már korábban, hogy utálok késni. S ez általában mindenre igaz. Krízishelyzetben, vagy ha baj van, ha közeleg a határidő, ha érzem, hogy nem leszek kész, elkezdek kapkodni. A kapkodás hibát szül. A hiba pedig újabb hibát.
Néha viszont a lustaságom győzedelmeskedik. Ha azt érzem, egyszerűen nincs erőm vagy kedvem valamihez, akkor nem csinálom meg. Persze, ez a hobbik esetében még nem okoz gondot, de mikor kötelességekről van szó, az talán a legrosszabb.
"A határidő a legjobb múzsa." Ez igaz, de néha milyen jó lenne, ha nem közeledne annyira fenyegetően. Ha nem kellene mostazonnal megoldást találni. A megoldás nem születik meg csak úgy, azt érlelni kell, meg kell tanulni, ki kell találni. Nem is a határidő a legjobb múzsa, sokkal inkább a döntéskényszer, mikor egyszerűen muszáj valamiről kimondani, hogy hogy legyen. Hogy melyik útra lépek. Hogy akkor ezt vagy azt mikor csinálom meg.
Néha nincs kedvem semmihez. Csak úgy ülök otthon, bámulok magam elé, és egyszerűen nincs kedvem. Majd holnap... majd holnap elkezdem, majd holnap befejezem.
Ez kísértetiesen hasonlít a tegnapi "Fogadalom" című poszthoz, de talán ez a legfontosabb érzelem, ami most bennem van. Ez a nihil. A tenniakarás vágya, ami viszont meg van fűszerezve egy kis nihillel. Egy kis apátiával. Nem érdekel semmi, és nem is akarok semmit. Majd holnap. Talán.
Írtam már korábban, hogy utálok késni. S ez általában mindenre igaz. Krízishelyzetben, vagy ha baj van, ha közeleg a határidő, ha érzem, hogy nem leszek kész, elkezdek kapkodni. A kapkodás hibát szül. A hiba pedig újabb hibát.
Néha viszont a lustaságom győzedelmeskedik. Ha azt érzem, egyszerűen nincs erőm vagy kedvem valamihez, akkor nem csinálom meg. Persze, ez a hobbik esetében még nem okoz gondot, de mikor kötelességekről van szó, az talán a legrosszabb.
"A határidő a legjobb múzsa." Ez igaz, de néha milyen jó lenne, ha nem közeledne annyira fenyegetően. Ha nem kellene mostazonnal megoldást találni. A megoldás nem születik meg csak úgy, azt érlelni kell, meg kell tanulni, ki kell találni. Nem is a határidő a legjobb múzsa, sokkal inkább a döntéskényszer, mikor egyszerűen muszáj valamiről kimondani, hogy hogy legyen. Hogy melyik útra lépek. Hogy akkor ezt vagy azt mikor csinálom meg.
Néha nincs kedvem semmihez. Csak úgy ülök otthon, bámulok magam elé, és egyszerűen nincs kedvem. Majd holnap... majd holnap elkezdem, majd holnap befejezem.
Ez kísértetiesen hasonlít a tegnapi "Fogadalom" című poszthoz, de talán ez a legfontosabb érzelem, ami most bennem van. Ez a nihil. A tenniakarás vágya, ami viszont meg van fűszerezve egy kis nihillel. Egy kis apátiával. Nem érdekel semmi, és nem is akarok semmit. Majd holnap. Talán.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése